A cím a többség számára kicsit furán hangozhat. Mintha két irányzat keveredne benne: a saját testsúlyos edzés és az erőemelés. Valójában a “saját testsúlyos erőemelés” nem más, mint a progressive calisthenics - véleményem szerinte legjobb - magyar fordítása. A calisthenics nem gimnasztika, nem torna, mert nem az olyan torna elemeken van a fő hangsúly benne, mint pl. a gyűrűn végzett különböző gyakorlatok, hanem a maximális feszítést igénylő, nehéz erőgyakorlatokon, mint pl. az egykezes fekvőtámasz.
Ha megnézitek a progressive calisthenics “legősibb szent könyvét”, a Fegyencedzést, még csak a muscle up sem szerepel benne. Ellenben van benne maximális feszítést igénylő guggolás, nyomás és húzás. Az erőemelés egy olyan sport, amit úgy is végezhetünk, hogy a testünket használjuk súlyzónak.
A fentiek alapján felmerül a kérdés: mitől lesz egy edzés erőemelő edzés?
- guggoló, nyomó és húzó gyakorlatokat végzünk;
- legtöbbször 1 és 5 közötti ismétlésszámmal dolgozunk;
- a terhelés az egy ismétléses maximum 70 és 100%-a között van.
A rúddal végzett guggolásból, fekvenyomásból és felhúzásból álló edzés mellett ide tartozik az egylábas guggolásból, egykezes fekvőtámaszból és húzódzkodásból felépülő edzés is.
Ahogy Pavel Tsatsouline mondta “az erő a legfontosabb képesség, minden más képesség alapja”, semmi értelme nincs más fizikai képességeket fejleszteni, amíg nem vagyunk elég erősek. Azt javaslom tehát, végezzetek erőedzést - azaz erőemelést a fenti értelemben - akár súlyzókkal a teremben, akár saját testsúllyal a játszótéren.
